NémetNemzetiségek

Ez nem büntetés, ez csak „visszatelepítés” az anyaországba

Alvincz János interjúja a Csobánkáról kitelepített németajkú lakosokkal

Volt-e ismeretük a kitelepítésről, hallottak-e róla valami információt, mielőtt megtörtént?
Marlock Róza: 1945 karácsonyán még nem gondoltuk volna, hogy ez fog történni. Aztán 1946. január 19-én elvitték az első svábokat Budaörsről, azután pedig már plakátok is megjelentek a kitelepítésről. Ezeken azt lehetett olvasni, hogy ez nem büntetés, ez csak „visszatelepítés” az anyaországba.
Melcher József: 1945 végén volt egy cikk erről az újságban, de nem foglalkoztunk vele, mert nem hittük el, hogy ez bekövetkezik. 1946-ban azonban már kikerültek plakátok erről, ezen rajta volt, hogy kiknek kell menni.
Walper Ferenc: Én az egész folyamatot végig kísértem, de nem akartuk elhinni. 1946. januárban a sajtó tudósított arról, hogy elkezdődött a kitelepítés. El is mentem Budaörsre, hogy megérdeklődjem, hogy igaz-e.

Mit vihettek magukkal az emberek?
Marlock Róza: Fejenként 50 kg-os csomagot lehetett magunkkal vinni. Ebből 20 kg volt az élelmiszer. Csak ruhát és élelmet vihettünk. Ennek ellenére én magammal vittem a varrógépemet, ezzel dolgoztam kint Németországban.
Melcher József: Fejenként 30-35 kg-ot vihettünk. A katonák mindenkitől elvettek 3 kg élelmiszert. Azt mondták, hogy ezt majd az úton szétosztják, de nem történt meg.
Walper Ferenc: Fejenként 100 kg-ot vihettünk, ebből 20 kg lehetett élelmiszer. Pomázra vittek minket először, ott töltöttük a március 15-ét.

Mi történt az emberekkel a megérkezés után?
Marlock Róza: A megérkezést követően mindenki azon csodálkozott, hogy hova hoztak bennünket. Egy kihalt repülőtérre vitték az embereket, ahol korábban lengyel hadifoglyok voltak. Nagyon sok épület romokban volt, mert a háború idején szétbombázták őket. Elkeseredtünk, hogy ez lesz majd az otthonunk. Minden családra 6-8 négyzetméter hely jutott. 1952-ben az amerikaiak átvették a repülőteret, és beköltöztették az embereket a faluba.
Hermann János: Teherautókkal vittek minket egy kaszárnyába, ahol hadifoglyokat szállásoltak el az érkezésünk előtt. Sok épület lebombázott volt, ezért többen a szabadban éjszakáztunk. Nagyon hideg volt és nagyon fáztunk. Eltelt néhány nap, mire mindenki be tudott költözni egy helyiségbe, ahol nem volt fűtés. A repülőgépek lemezeiből tákoltunk össze egy kályhát, ahol fűteni tudtunk, majd később ezen főztünk is. Majd idővel berendeztek nekünk egy konyhát.
Melcher József: A kaszárnyában mindenki kapott egy helyiséget, ahol volt egy vaságy és talán egy asztal. Többen a földön aludtunk, mert nem volt elegendő ágy.
Walper Ferenc: Barakkokban laktunk, nem volt étel, ruhánk sem nagyon volt.

A szerző Csobánka Község Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke