74 évvel ezelőtt, 1946. március 15-én indult el a vonat 1309 csobánkai lakossal, akkor még egy ismeretlen úti cél felé. Az emberek csak annyit tudtak, hogy Németországba kell menniük.
Egy miniszter-tanácsi rendelet szerint minden olyan állampolgár, aki a legutolsó népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki a magyarosított nevét visszanémetesítette, vagy a Volksbundnak, SS-nek volt a tagja, Németországba áttelepülni köteles. Az áttelepülésre kötelezettek minden ingó és ingatlan vagyonát zár alá helyezték. Ezeket az elkobzott földeket, házakat akarták szétosztani a Csehszlovákiából áttelepített magyarok és az Alföldről idetelepített szegényparasztok között. A kollektív bűnösség elvét alkalmazva névjegyzéket készítettek azokról az emberekről, akinek menni kellett, majd ezt a névjegyzéket kifüggesztették. Az emberek innen értesülhettek arról, hogy el kell hagyniuk otthonaikat, hazájukat. Összesen 80-100 kg-os csomagot vihettek magukkal. A svábok köztudottan szorgalmas emberek voltak, sokan közülük virágzó földműves gazdaságot vezettek. 74 évvel ezelőtt pedig mindazt, amiért életük során keményen megdolgoztak, elkobozták tőlük, és kitoloncolták őket egy számukra teljesen idegen országba. Egy olyan helyre, ahol minden romokban hevert a háború után. Ezek az emberek a semmiből teremtettek maguknak új életet. De ekkor is bebizonyosodott az, amit tudunk róluk, hogy kitartó, szorgalmas munkával sikerült nekik egy új életet teremteni. Wertheimben kényszerből új lakóhelyre találtak, de mindig Magyarországot tartották hazájuknak, és máig szeretettel emlékeznek Csobánkára, ahol születtek. Ezen a napon egy kis virággal, főhajtással mi is rájuk emlékezünk.
Alvincz Anett
Német Nemzetiségi Önkormányzat