Közélet

Különös időket élünk mostanság

Valami kizökkent. Elveszni látszik a normalitás. Nézzünk csak körül, veszélyessé, mérgezővé vált a levegő, a közélet, a közhangulat. A világunk valójában nem más, mint egy tükör. Pontosan azt kapjuk vissza, amit beleteszünk. Ami bent van, belül, a lelkünkben, az jelenik meg kint. Nézzünk egy pillanatra magunkba. Talán fogalmazhatunk úgy, hogy olyan ez, mint egy végtelennek tűnő spirál. Akivel folyamatosan rossz dolgok történnek, a világot is egyre sötétebben látja, így teret ad az újabb és újabb problémáknak. Aki felfelé néz, hittel, szeretettel tekint a jövőbe, ő valahogy a legnehezebb időkben is talál kiutat, megoldást. Ahogy egy ókori görög tanmese mondja: „Tudod, a világot olyannak fogjuk látni, amilyenek mi magunk is vagyunk. Ha a félelem, a rosszindulat és a panaszkodás lakozik a szívünkben, akkor ezt fogjuk észrevenni magunk körül is. Ha viszont a szeretet és a jóindulat tölti be a szívünket, akkor csupa olyan emberrel fogunk találkozni, akik szintén ilyenek.”

Az pedig, hogy ezt a világot, ami bennünk és körülöttünk is van, szebbnek, tisztábbnak lássuk, nem feltétlenül nehéz feladat. A világban most nagy a baj. Némi tudatossággal, gondolkodással azonban van más út is, mint az összeroppanás. Ahelyett, hogy az életünk nehézségeit egy hatalmas, a vállunkat a földig húzó hátizsákként cipelnénk, nézzünk bele a csomagba és szedjük szét kisebb darabokra. Húsz kisebb gondot könnyebb megoldani, mint egy hatalmasat.

Ehhez szeretnék hozzájárulni néhány egyszerű tanáccsal. Emeljünk ki most egy olyan területet a gondok hátizsákjából, amit együtt könnyen meg tudunk oldani. Egy falu bizonyos értelemben hasonlít egy hatalmas családra.

Csobánka összeköt minket, itt élünk, együtt, közös összefogással tehetjük szebbé, jobbá.

A közösségi fórumokat böngészve úgy látom, hogy egyre többen értjük ezt. Vegyük észre, hogy most talán mindenkinek nehéz. A harag rossz tanácsadó. Ha a bennünk lévő feszültséget egymás felé fordítjuk, attól egy grammal sem lesz kevesebb a teher. Próbáljunk meg közösségben, egységben gondolkozni. Felelősséggel tartozunk magunkért, egymásért. Takarítsuk ki a gondolatainkat és a környezetünket. Bármilyen zűrös is a külvilág, tegyünk azért, hogy Csobánka, a Pilisnek ez a különleges szigete, megőrizhesse a tisztaságát és szellemiségét. Mindez akár egészen apró tettekben is megnyilvánulhat. Ha odafigyelünk a kutyáinkra, ügyelünk rá, hogy ne szökhessenek el, sok bosszankodástól és akár vészhelyzettől kímélhetünk meg másokat. Szigorodtak a szabályok, többszázezres büntetést is jelenthet egy kóborló kutya. Nem is beszélve a rendszeres támadásokról és balesetekről. Zenét hallgatni jó, de nem biztos, hogy a szomszédos utcák is ugyanazt a stílust kedvelik. Gondoljunk másokra is, hadd hallgassa mindenki azt, és akkor, amikor neki jó. Lehetőleg normális hangerőn, zárt ablakok mellett. Ez csak két kiragadott példa a száz közül, amikor némi jó szándékkal és tudatossággal sokat tehetünk másokért.

Legalább ilyen fontos a szemét kérdése.

A hulladék nem tűnik el magától. Mi termeltük, az életünk, létezésünk egy mellékterméke. Ugyanúgy felelősséggel tartozunk érte, mint saját magunkért. Szerencsére mára igen jó és hatékony módszerek vannak az elszállításra. Semmiképpen sem jó megoldás elszórni az erdőben, vagy illegálisan lerakni. Nem várhatjuk el az erdőtől, a természettől, hogy megeméssze a létezésünk maradványait. A gyönyörű környezetet, a tiszta levegőt tesszük tönkre, ha nem figyelünk. Egyaránt gondolok itt az ösvényen eldobott zsíros szalvétára, a rétre kidobott bontási hulladékra és a szétszórt zsákokra, autógumikra. Tekinthetünk úgy a környezetre, mint az otthoni hűtőszekrényre. Ha koszos, romlott, szennyezett, az a teljes életminőségünkre hatással lesz. Remélhetőleg senki sem szokta a hűtőbe üríteni a kukát, és a bontott téglát sem ott gyűjti.
Az otthonainkban keletkező hulladékot számos különböző módon vitethetjük el az önkormányzat által biztosított lehetőségeket kihasználva. Éljünk ezzel a lehetőséggel, ez a legkevesebb, amit megtehetünk önmagunkért és a közösségért. Ami pedig nem fér bele a fenti keretekbe, például az építési hulladék, ott más szolgáltatást kell igénybe vennünk. Ha sok hulladék gyűlt össze, például egy felújítás miatt, rendeljünk konténert.
Ez igen egyszerű, leteszik az udvarban, majd néhány nap múlva elszállítják. Ennek a díját érdemes már a felújítás, átépítés előtt a költségek közé számolni, hiszen kötelességünk gondoskodni róla.

Egy nagy terület maradt még, ez pedig a közterületen és a természetben elszórt hulladék.

A legnagyobb tisztelet mellett, ám egy kissé szúrós tekintettel és összeráncolt homlokkal kérek mindenkit, hogy ne szemeteljen. Ahogy fentebb írtam, az erdő, a fák és a mókusok nem fogják megenni a szemetünket. Erkölcsileg és törvényileg is súlyosan sértő cselekedet.

A mi saját szemetünk nem a falué. Ne nehezítsük ezzel is az önkormányzat és a közösség életét. Legyünk éberek, igényesek, törekedjünk a tudatosságra. Tiszteljük meg ezt a csodás környezetet azzal, hogy tisztán tartjuk. Néhány egyszerű lépés ehhez:

  • Ne szemeteljünk! Nem menő, nem vicces, sőt, kifejezetten ciki. Legyünk igényesek önmagunkra és a környezetünkre.
  • Ha szemetet látunk, szedjük össze. Próbáljunk meg elvonatkoztatni a helyzettől. Bosszankodás helyett inkább szolgáljuk az erdőt azzal, hogy a természetben járva mindig megszabadítjuk a fákat egy-egy darab szeméttől.
  • Közös gondolkodásra és közösségi ötletelésre biztatom a kedves olvasókat és a döntéshozókat, dolgozzunk ki egy megoldást a turistautak tisztán tartására.
  • Járjunk figyelmesen, szúrja a szemünket a szemét! Nagy szemetet, szétszórt, illegálisan lerakott hulladékot látva tegyünk bejelentést. Ezt jelezhetjük a Polgármesteri Hivatalnak, illetve erre szolgál a Hulladékradar nevű mobiltelefonos alkalmazás. Ez egy bármilyen okostelefonra telepíthető, egyszerűen kezelhető applikáció. A segítségével hivatalos bejelentést tehetünk az illegálisan elhelyezett hulladékról.

Tegyünk önmagunkért, tegyünk Csobánkáért. Törődjünk egymással, törekedjünk a tudatosságra a mindennapjainkban. Gondoljunk arra, hogy a környezet és a természet fontos része az életünknek. Őrizzük meg tisztán, épen a jövő generációinak.