Nemzeti gyásznapunkon a tizenhárom aradi vértanúra emlékezünk. Illetve emlékezzünk mindazokra, akik életüket vesztették az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban.
Tisztelt Emlékezők!
Kedves Csobánkaiak!
Sokszor hallottuk és az iskolában megtanultuk a hősök nevét.
Valóban hősök voltak, hiszen életüket áldozták hazájuk és népük szabadságáért. Emellett sok mindenben nagyon különböztek is egymástól, hiszen más-más nemzetiségűek és vallásúak is voltak köztük, más társadalmi csoporthoz tartoztak, voltak arisztokraták, polgári és szegény sorból származók:
többek között Aulich Lajos német származású volt, Pozsonyban született, nem is tudott magyarul; gróf Leiningen-Westerburg Károly szintén német származású volt; Poeltenberg Ernő osztrák, Damjanich János szerb, Knezics Károly horvát, Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmény származásúak voltak.
Katolikus, evangélikus, református, ortodox vallásúak.
Egyéni tapasztalataik, érdekeik és a szabadságharchoz való csatlakozásuk története is teljesen más.
Mégis mindannyian a magyar honvédség főtisztjei voltak, esküt tettek, és emellett az eskü mellett kitartottak, ami egységbe forrasztotta őket különbözőségeik ellenére is.
Oly korban éltek, amikor Európában a népek fegyverrel akarták kivívni függetlenségüket az elnyomónak tartott hatalommal szemben.
Szerencsésnek tartom magunkat, hogy generációk óta nem kellett háborút megélnünk hazánkban, de nagyon is kell vigyáznunk ezt a békét, mert nem magától értetődő. A gyűlölet és az erőszak sajnos része most is mindennapi életünknek, és belopózik családjainkba, gyermekeink szívébe, ha hagyjuk.
Csobánkán együtt él öt nemzetiség békességben, már évszázadok óta, de ugyanúgy ez a békesség is törékeny, és mindannyiunknak tenni kell érte nap, mint nap. Tehetünk azzal, hogy tisztelettel viselkedünk az egymással való írott vagy szóbeli kommunikációnkban. Az általunk képviselt értékek mellett kiállunk, de véleményünket kulturált formában fogalmazzuk meg. Igyekszünk megelőzni egymást a segítőkészségben, a településünkért vállalt önkéntes munkában. Részt veszünk a közösségi rendezvényeken, jó példával és szeretettel járva egymás előtt.
Az aradi vértanúknak bizonyos szempontból könnyebb dolguk volt, hiszen a cél és hozzá az eszköz egyértelműen meg volt fogalmazva számukra.
Számunkra a cél lehet a békés együttélés, viszont az eszköz ehhez sohasem lehet a háború!
Állítsuk együtt tartós fejlődési pályára Csobánkát, és építsük közösségünket, hogy gyermekeink szemében mi is hősök lehessünk.
Csobánka, 2020.10.06.
Tisztelettel és szeretettel: Bognár László alpolgármester