Én csak egy csík vagyok. Pontosabban vonal, sőt, hosszirányú folytonos felezővonal. Barátoknak azonban csak csík. Jól ismersz, talán te is szinte minden nap látsz. Ide születtem, Csobánka mellé. Hogy mikor is? Azt már én sem igazán tudom. A 1109-es és a 1111-es utak kereszteződésében lakom. Tudod, az, amelyiken Pomáz felől érkezel Csobánkára, majd a feszületnél bekanyarodsz a falu felé.
Vagy talán nem emlékszel rám? Sajnos igen, sokan vannak így. Elszomorít ez az érzés. Pedig én egy fontos vonal vagyok. Igyekszem ezt a feladatomat a lehető legjobban ellátni. Büszkén fehérlek a déli napsütésben, mutatom az utat éjszaka, esőben és hóban is.
Időnként sajnos bánatos vagyok. Képzeld, úgy érzem, mintha sokan észre sem vennének, hiába mutatom nekik a kereszteződés kezdetét. Nekem azt tanították, hogy az autós óvatosan és figyelmesen gurul a vonal mentén, egészen a végéig. És csak utána kezdi meg a kanyarodást. Sőt, szoktam látni, hogy néhányan még azt a sárga villogó lámpát is bekapcsolják a kanyarodás előtt. Egy barátom, a szaggatott vonal mesélte, hogy indexnek hívják és állítólag kötelező használni az irány jelzésére. Ezt sem igazán értem, hiszen úgy látom, sajnos igen kevesen használják. De térjünk csak vissza rám. Szóval az autósnak akkor kellene elkezdeni a kanyarodást, amikor már elgurult a vonal széléig. Ezt biztosan tudom, a KRESZ iskolában tanultam, amikor még növendék csík voltam.
Nem értem, továbbra sem értem. Ezt mindenki tudja. Mégis mit látok nap mint nap?! Lehet, hogy láthatatlanná váltam, ki tudja… A sok-sok autó áthajt rajtam. Akár tíz méterrel a kereszteződés előtt elkezdenek bekanyarodni. Közben talán nem is gondolnak rám. Emberek, ez nekem fáj! Kérlek, ne taposs el. Én büszkén feszítek a flaszteren, a rend vonallá lényegült őreként mutatom neked az utat hazafelé. Tisztelj meg azzal, hogy nem taposol el. Már egészen elkoptam. Amikor gyorsan suhansz be a falu felé, az autód alig győzi kapkodni a kerekeit. Szeretne megvédeni téged, akkor is, amikor száguldasz, így viszont újra és újra gumit ken rám a kerekéből.
Kérlek értsd meg, én csak egy csík vagyok. Tudod, az a vonal, aki szeretne vigyázni rád. Mindössze annyit kérek tőled, hogy a kanyarodást szabályosan, a kereszteződésben kezdd el, lassan, óvatosan, indexelve. Amióta itt szolgálok, erre sokan nem figyeltek. Sok balesetet láttam már emiatt. Nem is beszélve a sok ijedt autósról, akik a falu felől érkezve annyit látnak belőled, hogy egyenesen feléjük mész, ezért a buszmegálló felé rántják a kormányt.
Vigyázz rám, kérlek, én is vigyázok rád.
Köszönöm, hogy meghallgattál, figyelj rám, hadd figyeljek én is a közlekedőkre.
Utóirat:
Kérlek szólj annak a sok hatalmas kamionosnak is, akiket minden nap hallok a kereszteződésben. Ezt szokták kérdezni a sarkon pihenő túrázóktól, vagy éppen a lehúzott ablakkal közeledőktől:
„Láttál rendőrt a faluban? Ha nem, akkor bekanyarodok.” Nem is értem. Legközelebb megkérem majd a másik barátomat, a táblát. Becsületes nevén ő a hosszúságkorlátozó tilalmi tábla. Tudod, az a fehér alapon piros kör, a közepén egy teherautóval, alatta pedig a 10m felirattal.
(A cikk írására készülve 15 percig álltam a kereszteződésben. 47 autó kanyarodott be, ebből 12 használta az irányjelzőt és mindössze 7 kanyarodott be szabályosan, a vonal után. Eközben három hatalmas kamionos kanyarodott be a falu felé. Az egyikük nekem tette fel a fenti kérdést. Sajnos már többedszerre hallottam és láttam ugyenzt)
Lukács Zoltán Gábor