A falu honlapján, a Csobánka rövid története c. alatt, egyebek mellett, pár mondatban szó esik a község nevének eredetéről is. Az ismeretlen szerző ezt írja: „A település neve az iráni “suban” szóra vezethető vissza, amely pásztort jelent… A Csobánka név magyar…” Ezzel az állítással vitatkozok.
Az könnyen meglehet, hogy a pásztor jelentésű ’csobán’ szó valóban perzsa (iráni) eredetű, hiszen a perzsa nép, s vele a nyelv, már jóval azelőtt is létezett, mielőtt a Kelet-Ázsiából érkezett nomád türk és magyar törzsek a korabeli perzsa birodalom perifériáját érintve, a mára törökké lett nép a mai Anatóliában, a magyar nép ősei pedig a Kárpát-medencében letelepedtek volna. Mivel a legeltető állattenyésztés egész Közép- és Kelet-Ázsiában teljesen természetes és jellegzetes gazdálkodási forma volt, s a népek akkoriban is folytonos mozgásban voltak (vö. migráció), az is természetes, hogy az ezzel összefüggő tevékenységek, foglalkozások elnevezései is ide-oda vándoroltak a közép-ázsiai nomád állattenyésztő népek között. Ennek a jelenségnek az egyik szép példája a ’csobán’ szó sorsa is.
Magam is hajlok arra, hogy a perzsa چوپان (kiejtve: csobán) alak lehet az eredeti forrás, ahonnan aztán Perzsia szinte teljes környezete átvette. A ’pásztor’ jelentésű szó ugyanis ismert a törökben, az azerbajdzsániban és a türkménben (çoban), valamint шопан/şopan alakban a kazahban is. De nemcsak a türk nyelvekbe, északra és nyugatra vándorolt át ez a szó, hanem Perzsiától keletre, Afganisztánba is, ahol a legnépesebb népcsoport, a pastu is átvette a szót, bár már a némileg elváltoztatott شپنه (sabna) alakban. De még ott se állt meg a terjedése, még keletebbre, a mai Pakisztánban beszélt urdu nyelvben is ugyanígy, چوون csovvan-nak hívják a pásztorokat. Az is nagyon valószínű, hogy a magyarok ősei még a Kárpát-medencébe érkezésük előtt, a népvándorlás időszakában – amikor hosszú emberöltőkön keresztül érintkezhettek és élhettek együtt türk és perzsa nyelvű népekkel – vették át a perzsáktól a چوپان / csobán szó-alakot. Emiatt aztán szinte biztos, hogy falunk neve nem a XVI-XVII. századi török hódoltság korában terjedt el Magyarországon, azt a honfoglalók már magukkal hozták keletről, noha, mint láttuk, éppenséggel az is lehetett volna, hiszen a pásztor törökül is çoban (csoban).
További érdekesség, hogy a török hódoltság időszaka alatt a szó bevándorolt és megtelepedett a Balkánon is: a szerbben a чобан, a románban pedig a cioban alak ismert. Így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy a falut – az 1690-es években lezajlott nagy szerb népvándorlás, a Сјајна Сеоба következtében, a török iga elől idemenekült – szerbek is Чобанац-nak (ejtsd: csobanac) nevezték el, mivel ők maguk is pásztorok voltak.
Így tehát, véleményem szerint nem megalapozott az a közhiedelem, hogy Csobánka helységneve, s ennek alapja, a csobán szavunk magyar eredetű lenne. Nem, mert a szó a pásztorkodó, nomád életmódot folytató kelet- és közép-ázsiai, balkáni népek (iráni, türk, szláv és újlatin) nyelveiben szinte mindenhol előfordul. Ettől függetlenül ma már a magunkénak, magyarnak érezzük ezt a régies, manapság szinte már egyáltalán nem használt szót, melyből falunk neve származik.
dr. Szlávnits László