Egész évben járja a világot, 2005-ben Budapest díszpolgára lett, de az egyik kedvenc bögréje mindig Csobánkán van. Ma 70 éves lett Fischer Iván karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, a brit Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja. Ezúton kívánunk neki boldog születésnapot!
Lehet, hogy ma már kevesen ismerik Fischer Iván kötődését Csobánkához, ezért utánanéztünk a róla megjelent cikkekben, interjúkban, hogyan nyilatkozik a faluról. Szeretnénk felkérni olvasóinkat is, hogy a cikk Facebook posztja alatt osszák meg velünk a maestroval kapcsolatos személyes élményeiket.
1995-ben ezt válaszolja a lakóhelyére irányuló kérdésre:
„Amszterdam és Csobánka között élek. Itthon egymagam, kinn pedig a lányaimmal, Paulával és Nórával.”
Vasárnapi Hírek, 1995. (11. évfolyam, 17. szám)
1997-ben Vámos Miklós talkshow-jának volt a vendége. A felvétel sajnos csak a NAVA pontokon tekinthető meg, de találtunk egy cikket a műsorról, amiben az alábbi történet olvasható:
„Fischer Iván, a Fesztiválzenekar vezetője, nemzetközi hírű karmester, csobánkai lakos nem szeret utazni. Vámos Miklós tévéműsorában, a Lehetetlenben vallott arról péntek este, hogy legszívesebben otthon ülne, a zenekarok pedig röpüljenek be hozzá, ha akarnak tőle valamit.
Sajnos, mondja Fischer, állandóan akarnak valamit, s a dolog egyelőre úgy áll, hogy neki kell odamennie. Itthon, külföldön vezényel különféle, sokszor számára ismeretlen zenekarokat, s ez elég nagy erőfeszítést kíván. Egyrészt, ugye, ismeretlen bandában főnöknek lenni nem könnyű dolog, pláne, hogy van köztük egy Schubert, egy Vivaldi. Másrészt, ugye, pakolni, cígölni, röpködni, szállodai szobákban otthon lenni – tán még az előzőnél is embert próbálóbb föladat. S aki egyszer is járt már Csobánkán, az megérti a karmestert. Csobánka ugyanis azt is elbűvöli, aki csak átutazik rajta, de aki meg is áll, az nem akar tovább menni többé. A kis falut körülölelő hegyek, a hegyeken fönnakadt felhők, a dimbes-dombos utcák, a tágas rétek azt sugallják, hogy itt az ember nagyon közel van az Istenhez. Már-már eléri a talpát.”
Népszabadság – Pest Megyei Krónika melléklet, 1997. szeptember
A megszokottól eltérő módon kezdődött 2021 az egyik nagy kereskedelmi TV csatornán. A Budapesti Fesztiválzenekar, Fischer Iván vezényletével, a társadalom perifériáján vagy fogyatékkal élőkkel együtt adta elő a Himnuszt. Ennek a társadalmi érzékenységnek, nyitottságnak a nyoma megjelenik egy 2009-es riportban is:
„Fischer Iván jó ideig Csobánkán élt, ott pihente ki a zene és a világ kavargását. Gyakran ment a csobánkai cigány fiúkkal focizni, és már ismert karmester volt, amikor a helyi pap által a cigány gyerekekből alakított kórust kísérte egy lerobbant harmóniumon. Már akkor sem tudta megérteni, miért különülnek el egymástól az emberek, nem értette a gorombaságot, az egymás ellen fenekedést.”
(Népszabadság 2009. január 29.)
Csobánkai háza az alkotói helyszín is volt. Itt írta meg például A vörös tehén című egyfelvonásos operáját.
„Bezárkóztam csobánkai házunkba, szinte ki se mozdultam, írtam, írtam, és végül elkészült az új egyfelvonásos opera, A vörös tehén. A témája a tiszaeszlári vérvád Krúdy Gyula és Kossuth Lajos szövegére, a verses dalszövegeket Parti Nagy Lajos írta.”
(Gramofon 2013. ősz)
Szily Nóra interjújából az is kiderül, hogy otthon érzi magát Csobánkán, habár vannak komoly versenytársai a falunak ezen a területen.
„Sz.N.: Járja a világot, tele van a naptárja majd 2006-ig. Hol van otthon, hol van a kedvenc bögréje?
F.I.: Jó kérdés. Három helyen: Csobánkán, Lyonban és Amszterdamban. Mindenhol berendezkedtem, hogy ne kelljen sok holmit cipelnem.”
Budapesti Nap, 2003. március (2. évfolyam, 74. szám)
Fischer Iván a Kocsis Zoltánnal együtt alapított Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatói pozíciója mellett az amszterdami Concertgebouworkest tiszteletbeli vendégkarmestere és a Konzerthausorchester Berlin tiszteletbeli karmestere. A három neves együttes közösen ünnepli a maestro születésnapját: a mai napon este fél 9-től honlapjaikon egyszerre közvetítik azt a közösen szerkesztett összeállítást, amelyben Fischer Iván által írt, vezényelt vagy rendezett darabokat, emlékezetesebb koncerteket idéznek fel.