Idén július harmadik hetében bejárós tábort szerveztünk, melynek Csobánkán a Segítő Nővérek rendháza és tágas, zöld udvara adott otthont. A pandémia sokak szabadságát felemésztette, ezért ez tűnt a közösség megerősítése szempontjából a leginkább kivitelezhetőnek.
„Szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban.” Fil 1,9
A Szent Anna plébánia családos közössége, illetve az édesanyás kiscsoport tagjai és gyermekeik együtt voltak a tábor lelkes tagjai.
A tábor kellemes kikapcsolódást, testi-lelki töltekezést nyújtott, úgy a gyerekeknek, mint a szüleiknek, mivel a megszokott otthoni környezethez közel, de mégis másként vakációzhattak.
A program minden reggel vidám tornával és a tábori himnusz éneklésével indult, majd a felnőttek külön elvonulva tematikusan dolgoztak a kapcsolatformák különböző szintjeivel, mint a bensőséges kapcsolat – önmagammal, társammal; a felebaráti kapocs – a szülő–gyermek kapcsolat megerősítése; valamint a kegyelmi kapcsolat – az Istenkapcsolat megtartó, hordozó kapcsolata. Meghívottjaink interaktívan hozták közelebb e téma tudatosítását.
Ez idő alatt hitoktatóink és fiatal segítőtársaik a gyerekeknek ugyancsak a kapcsolatformákat mutatták be történetek, bábozás, játékok és kézműves foglalkozás segítségével. Délutánonként az udvaron a szülő-gyermek közös alkotás öröme kapott teret társasjátékok, ugrálóvár, foltvarrás, gipszformák díszítése és hasonló kreativitást fejlesztő aktivitások formájában. Csodálatos volt figyelni, milyen formáló és megerősítő hatása van a közös alkotásoknak, a formák adta szépség örömének. Minden napot a katolikus templomban esti imával zártunk.
Bejárós táborunk záró akkordja a Vácrátóti arborétum volt, ahol a családok már teljességében együtt tudtak részt venni és töltekezni a kiránduláson. Valamennyien élményekkel gazdagodva érkeztünk haza és álltunk vissza a dolgos hétköznapokba.
Ilyés Erika nővér
