Július 1-én, Semmelweis Ignác születésnapján ünnepeljük a magyar egészségügy napját. Ez alkalomból szeretnénk köszönteni minden Csobánkán tevékenykedő, és itt élő egészségügyi dolgozót, valamint köszönetet mondani nekik az elmúlt időszakban végzett áldozatos és sikeres munkájukért.
A hienc (nyugat-magyarországi német) és sváb felmenőkkel rendelkező Semmelweis Ignác a Tabánban született, a mai Apród utcában álló Meindl-házban 1918 július 1-én. Édesapjának jól menő fűszerüzlete volt, édesanyja pedig egy gazdag kocsigyártó famíliából származott. Idősebb testvérei a család kereskedelmi tradícióit folytatták tovább, öccse pedig a papi hivatást választotta.
Ignác, a középiskolai tanulmányait Székesfehérváron és Budán végezte, majd a Bécsben, a jogi fakultáson kezdte meg egyetemi tanulmányait, de már az első évben átiratkozott az orvosi karra. 1944-ben vette át orvosi diplomáját és még ebben az évben szülészmesteri képesítést is szerzett, a következő évben sebészdoktori minősítést is szerzett.
Orvosi pályáját Bécsben kezdi meg, majd a Szent Rókus kórház szülészeti főorvosa lesz. Már pályája kezdetén kiemelt figyelmet fordít az antiszeptikus eljárásokra, szakmai gyakorlatában és írásaiban is hangsúlyozza ennek a jelentőségét, de az orvostársadalom nem osztja a nézeteit.
Semmelweis Ignácot az anyák megmentője ként ismerjük, mivel a gyermekágyi láz -egy speciális vérmérgezés fajta – ellen vette fel a harcot sikerrel. Semmelweis szemét egy barátjának, Kolletschka törvényszéki orvosnak a halála nyitotta fel, aki véletlenül megszúrta ujját a boncolásnál használt szikével. A sérült orvoson ezután ugyanazok a tünetek fejlődtek ki, mint amit Semmelweis a gyermekágyi lázban szenvedő anyáknál már tapasztalt, s hozzájuk hasonlóan rövid idő múlva bele is halt a fertőzésbe. Semmelweis rádöbbent, hogy a két betegség – ami végzett barátjával és a frissen szült nőkkel – egy és ugyanaz. A kérdés magától értetődő volt: hogyan kerülhetett „hullaméreg” a nők szervezetébe? A válasz rémisztő: csakis az orvosok kezéről, azaz éppen Semmelweis és kollégái voltak megannyi fiatal élet kioltói. A tudós a mérgező anyagokat klórvizes mosakodással távolította el, melynek eredményeképpen szinte egy csapásra megszűnt a „járvány” a bécsi szülészeten.